Úgy írok, mint aki tud írni.Úgy alkotok rímet, mint egykoron Ady.Papírra tollal és tintával.(Szólok, mielőtt megdobnál kovásztalan téglával.) Ugyan az a közöny és természetesség,mint mikor nyáron megjönnek a fecskék,s ugyan az a megfáradt undor,amivel Radnóti ír egy…

Miként látnokotaz éber álmok,úgy vonzod lényemetmint papír a lángot.S többet nem is kívánokte éghető szeretet. De táncunk nem éri fel ésszel a képzelet,mert csak lassú dobbanások közötti ész-leletahogy összefonódva felemésztjük egymást.Mégis én benned, s te bennem örök…

nem adja vissza senkiazon órákat perceketamelyekethasztalan áldoztam felaz idő oltáránhisz nem lehet számba venni se tán lepergő szemek helyettcsak sár és ingoványami minél inkább küzdökannál hamarabb temet elde talánha elemésztette már testemetlelkem majd új otthonra lels…

Fáradt vagyok, száraz a szám,múlt nyoma emészti avítt krónikám.Korom, bár kortalan hozomány,korom mégis temets nevet rajtam, mint bukott prófétán. Cserepes ajkamról lomhán mállanak le malasztos szavak,mára könnytelen gödreim mélyénkiszáradt tavak,s a porban nemhogy fény, egy…

üres falaim hideg sóhaj rázzamíg kihunyt vágyaim lángjait fázvaismét élni álmodom óvatos léptekkelalantas fájdalom osonmíg maró szégyennelaz utolsó pofontestem kíntalanná edzi szabad s szalad az életde az esély szemernyis nincsenek jelzőfényekboldogságom keresniimmár hitem…