Sodródj tovább, kiálts a szélbe!
Öleld át az erőt s engedd szívedbe.
Higgy a jóban akkor is, ha már nincsen
és éltesd hited, hogy előbbre vigyen.

Mássz a szirten, fel a tetőre,
nyúlj fel az égre s harapj a felhőbe.
Ízleld az ég könnyének édes ízét,
lángoljon lelked, mint ahogy a tűz ég.

A világ csúcsán állsz tisztán érzed,
pedig nem, mégis tiéd az érzet.

Mert mi számodra a világ,
az másnak csak is aprópénz.
Mint a halottnak a virág,
de te mégis csak ennek élsz…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.