Izzik bennem a
parázs melyből a
holnap lángja
kél majd s lobog.

A zsebemben hordott
elhamvadt tegnapok.

Emléke jövőnek
szívembe van zárva.
Ne tarts önzőnek!
Angyalok szárnya
óvja. Ártó gondolat
nem éri a nap alatt.

Így fényesen, tisztán
de egyedül,
tomboló hurrikán
lesz s menekül,
mindenki miután
elszabadul,
a világ csendesül
átalakul,

Jöjj hát velem, kincsem!
Járjunk ma tűztáncot!
Lángoló szerelmem,
én őrzöm a lángod.

Remélj, ne félj
ha a csend elér,
nem lesz örök
jönnek örömök
s a megkopott
macskaköveken

sietve dobogott
ritmus átjár
s tested táncol,
de ha nem vigyázol
és csak hanyagul
veszed fél vállról,
bölcs nem leszel
csak kontár
s újra lesz
ami volt már.

parázsba
száll a láng…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.