Először egy pici,
s jelentéktelen folt csupán,
s mikor az alma elrohad,
mi csak nézünk bután.


Hagyjatok ti álszentek
hagyjatok most magamra
hadd írjak száz meg száz
közhelyt e keserves lapra

engedjetek végre
békében megbolondulnom
eresszetek legalább
most, tisztességgel halnom

menjetek és
vissza se nézzetek
akkor se, ha
üvöltve szenvedek

csak békét hagyjatok
itt, hol éles szó
s hízelkedés
mit sem ér már

távozzatok
legyen nyugtom
míg a magas ég
ítéletet mond rám

ti hazugok, s árulók,
hagyjatok engem
elégvolt, legyen vége,
győztetek; rendben…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.