Előlem nem rejtheti már titkát,
látom szemedben a szikrát.
Mely' mint hirtelen hevület
vet bennem is tüzet,
s nem lesz már szünet
míg a szív-szív és az ér lüktet.

Ahogy keveredünk, testünk szinte már karamellizál,
Egymást átölelve, akar a kar és a mell zihál.
Tomboló mámor lobban a parázsból.
A szerelem láztól izzadsz és fázol.
De mikor az ösztön már messzire száll,
két szunnyadó lélek egymásra talál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.