De álljunk is meg egy szóra. 
Hogy miért ilyen a strófa? 

A gondolat szöcske; szökken. 
És ím, e hirtelen költött
valahogy eszembe ötlött.

Rájöttem, hogy rég köszöntem. 
Mostanság csak hébe-hóba
jártam, mint egy bolond óra. 

Sutba lökve büszkeségem
fonalam szőttessé lehet, 
mely fodraival int-eget. 

Hogy kit, mint, hogyan és éppen
ér meglepetésként; sokkol. 
Majd a hozzászólásokból... 

Így lett üdvözlet; ekképpen. 
Ittlétem jelezni pár sor, 
csupán udvariasságból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.