Fordulat
2012.10.14. 16:01
Kit jó sors vendégel meg szeretettel
asztalához ültet s pohárt koccintva
szépen intézett szavakkal méltatja
élnie végre szabad emelt fejjel
s nem szabadna szakadva-szakadatlan
ama parttalan parton port kavarva
szaladni. Hanem maradni holnapban
bízva keresve a tegnapot. Adva
egy szebb célt a jövőnek és tartalmat
a múltnak s így a jelen visszanézhet
egy tisztább életre adva alkalmat
míg cseppekben a víz s szemekben a por
terül a sors véka alá rejti a
tüzet penderül s arca immár´ komor.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.