Nincs mit mondanom

2014.04.05. 16:20

egyedül.jpg

Nincs mit mondanom,
hisz minden elmondatott.
Lopott, kopott szavakba foglaltatott.
A múzsa rúzsa csak tompa színnel csillog,
mint bőrbe ivódott szerelembillog.
De a kis sértett kísértet
kísértve kísérget
amíg kő nem lesz a szív
hol híján van a remény.
Kemény
mint a föld télvizek idején.
Olyan ugar
hol már halott a fény,
s nem vet sem bucskát, sem árnyat.
Mert minden öröm elhagyta az utat,
hol már csak egy éhtől veszett eb ugat.
S hangja mélyre nyúl, szinte szívet facsar,
mint szavakból feljajló fanyar kacaj.

A bejegyzés trackback címe:

https://rowsanddestinies.blog.hu/api/trackback/id/tr545940969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása