Jószándék
2012.10.14. 17:33
Ott vagyok.
A télben,
a nyárban.
Az úton,
a sárban.
Egy szomorú dalban,
koldusok szavában
s minden torz lényben.
A síri csendben
mikor szív sem dobban.
Ott vagyok.
Mert,
én mindig
létezem.
Ez a végzetem.
Ha elfelejtettél
vagy
nem is tudtál rólam,
akkor is ismersz.
Számodra a semmi voltam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.