Az anya őriz, s féltéssel nevel fel,
a barát bizalommal vár s jó kedvel,
a kedves tűr, bőséges szerelemmel,
s a gyermek ámul, neki példakép kell.

Lélekvásznat sző testembe a szeretet,
mikor már utaztam, s szenvedtem eleget,
majd esővel tisztítja meg a magas ég,
s vitorlám friss szelekkel szárítja a lég.

Az ég madarat ad és a folyó halat ád.
A föld magot sarjaszt, templomomhoz gerendát.
Fényét adja a nap, hogy nappal mindent lássak,
s ezüst színnel rajzol a hold, hűs éjszakákat.

Ez lenne hát kincseimnek sora.
Mindegyik egy igazi csoda,
de ha szívem, már nem kell senkinek;
az Isten hidege veszi meg…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.