Vajon ez

szerelem?

Szeretem,
mert engem
megnyugtat
illata,
ennek, a
szűz-fehér
papírnak.
Szólítja
tollam, hív.
Hát írok.

Szeretkezünk
és így az ő
szép és tiszta
pólusain
szavaimból,
a kis kéklő
tinta nyomok
megmaradnak.

Szeretem
mert, nekem
engedi
bánatom
festeni
hátára,
ügyelve
a rímre,
szótagra,
formára.

Igen, ez
Szerelem…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.