világ szalad, élet apad
adott szavukat megszegik
gyárak felett vöröslő nap
haldokló ég emelkedik

imák szállnak, szívünk szakad
sok a sorsban mégis bízik
szárnyak helyett önző falak
fakó arccal csendben vérzik

fűzfák állnak, dombok alatt
kedvesük nevét feledik
árny-lepett temető maradt
síró lányaink ellepik

virág szárad, lélek fakad
az álmainkat elveszik
vágyak mellett vadszőlőmag
nyugvó könnyön nevelkedik

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.