Az utolsó zsoltár

2013.11.16. 15:59

bánat.jpg

/Megsárgult falakon odahányt viták,
asztalon felejtett levél kópiák;
ziháló tüdőm levegőért kiállt!/

Íme, az utolsó zsoltár;
arról szól ami voltál.
Az utolsó perc,
az utolsó ölelés,
az utolsó csók
miben a bizalom oly kevés.

Az utolsó pillantás;
a legfájóbb csapás!
Szád ízét még érzem,
ez mézes mérgem.
S hiába forró érintésed;
szívemben fájó lüktetésed!

Én hagylak el, mégis nekem fáj jobban,
de mi egyszer megrepedt, úgyis szétrobban!
Ezzel a tollal ez az utolsó versed,
de te nem akartad, hogy írjak neked!

Ez az utolsó hangos dal
ami hozzád szól hangommal.
Az utolsó himnusz mi szerelmünk élteti,
az utolsó levél mi érzéseim fedi.
Az utolsó szó; mi jogán megérdemli,
hogy őszintén, szívből felelj neki!

A bejegyzés trackback címe:

https://rowsanddestinies.blog.hu/api/trackback/id/tr135636269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása