Sötétebbé válnak dolgok, 
az Isten öl, nem feloldoz
fakó indigóval klónoz
hogyan lehetnék hát boldog? 

sóvárgó lét-szerelem
kínját tűröm délcegen
de bánt szégyenszerepem
ha lecsukódik egy szem, 

apró, meleg fénye nélkül, 
arcom színe is megvénül 
s ér-szürkületben egyedül
de mire lelkem kiürül

színtelenebb lesz minden. 
torzult lencsén át nézem
halovány messzeségem
ősmagányát megélem 

Megjegyzés: Forrás: 
http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155339#9713419925170482

Zsolti - Táncrend / 2. versszak

"Sötétebbé válnak dolgok, 
ha lecsukódik egy szem, 
apró, meleg fénye nélkül, 
színtelenebb lesz minden. "

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.