Te és Én ahogy a nap és a hold
az égen egy nappal és egy éjjel
arcukkal egyazon tengert festve meg
nemzve seregnyi ragyogó gyermeket

miként táncol a fény és az árnyék
közös nászuk csupán egy pillanat
rejti testüket a bűnös világtól
az álommámor egy végtelen fátyol

lebeg és miként kitárt szél szárnyán
a lélek terül ég-kék lég-ágyán
felhők hátán szirmot bont a szivárvány-

test de sóbálvány lesz a szív mert ármány
köröz héjaként e szent csend felett
hisz' talán rabolni jött meglehet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.