olyan más az élet innen a síkból nézve
csak tükör által egésszé kiegészítve
s fáj, hogy minden jó amire csak vágyom
átkozott párhuzamos e világon

édes álmaimat nyüzsgő s fénylő prizmákként
Sagittariusra szórja szét a lét miként
kép-tér-kép őrzi testem vetületét
a végtelen időm számegyenesét

az érzés csak hullám elme s szív halmazában
hol halmozottan várják metszetük a mában
torzult lelkem parallelepipedon
a palackba zárt térgörbe tudaton

fény-sugár hasít át az ördögi körökön
kocka lovamban lelem egyetlen örömöm
hátán vágtatva jó bár csak vízió
a virradó harmadik dimenzió

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.