mint belül megéljükakként is tükrözzükfelvesszük alakjáts magunkká formáljuk önmagunk tükre áll szemtől-szembe'métely, s ír vagyunk a sebekrealma a fától nem esik messzea felnyílt szem lát, ha van mersze nincsen korom se hócsak a kilengő mérleg nyelvemindig az lehet JÓ ki…

féltve őrzött súlyos titkokatnyögő falakhét pecsét alattsötét őrült őrlő mélyaffektáló szenvedélyálom arcra pírt hozstigmákkal sifrírozgondolat út vesztőajkaimra metszőszavakat aggatfaggatva hallgathús és vér lényemoszcilláló fénybentárt karokkal várúj világot…

szavakat írok hát ismétmint már tettem ki tudja hányszors felvetem kéretlen ingükne beszéljünk mellé csak másrólmint amiről most a szó vantárgyaló felek közt tárgy a lókánonban a riposzt szólammindennek oka van így a jótudom tudom talán ez sok(k) borban igazság s alkohol…

Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l).