A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Chorus:

Silent dawn's cool kiss,

Burns a furrow on my brow.

Silent and calm, yet peace amiss.

No command nor question now,

But something still makes me sorrow.

Verse 1:

Now the sunbeam would erase,

Dreams from my eyes' embrace,

But where it roams, I've no place.

My path under my curse extends,

Leads me away from heaven's ends.

The fog I shed like a blanket worn,

Rise from shadows as from mourning born.

Shattered memories spread afar,

Lifelines now as black as tar.

Like boots, I don the earth again,

In my heart, love's a hidden sin, a pain.

In my pouch, secrets lie concealed,

Carried by the wind, my fate is sealed.

Chorus:

Silent dawn's cool kiss,

Burns a furrow on my brow.

Silent and calm, yet peace amiss.

No command nor question now,

But something still makes me sorrow.

Verse 2:

-/I walk/

--/I just walk./

Every day the same guise,

Though it seems different in my eyes.

With my gaze, cruel mirage plays,

Yet I know the who, where, and days,

For I have lived all that one can in these ways.

And perhaps one day I will find,

The place where my seven plum trees bind.

Then, tasting the heavenly manna's gift,

I'll cast off my dusty, worn boots swift.

And rest my soul’s veil in a soft lift.

In the green blades, my life will stir anew,

Living again, though in fantasy's view.

My pen, the sole wealth of my worn life,

I'll set down, solidifying blood-ink strife.

Dreams like flowers I'll leave behind,

And with stars, my weary body entwined.

Chorus:

Silent dawn's cool kiss,

Burns a furrow on my brow.

Silent and calm, yet peace amiss.

No command nor question now,

But something still makes me sorrow.

(Stretching out, unafraid, I take one last breath.

My cover reaches as far as the eye can see, and then come the angels…)

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

refrén:

Egyedül

s belül szenderül a csend,

lusta magány az ablakon elterül.

Talán ő is, feléd s hozzád menekül…

--/Talán ő is,

menekül…/

verse1:

Vonatom zaklatott, nem sejti még,

hiába zakatol feléd, messze vagy

s távol, ott hol már a képzelet véd.

Mégis ezernyi emlék-kép, zúg az agy.

Sötét uralkodik, semmit sem látok,

kattog s pattog kerekek zenéje,

pillog kis izzók halovány fénye.

füst táncol s vele én is hozzád szállok.

Hidegtől átfagyott gondolat, lassan

óvatosan olvad és kering bennem,

a dohány hamuvá hamvad kezemben.

refrén:

Egyedül

s belül szenderül a csend,

lusta magány az ablakon elterül.

Talán ő is, feléd s hozzád menekül…

--/Talán ő is,

menekül…/

Verse 2:

Álmaim útvesztőjében bolyongok,

sóhajom súlya alatt roskad a csend.

Búcsúzó csillagok, magányos vagyok,

s minden apró nesz érted zeng.

Az éjben zúgnak a régi emlékek,

a szélben sodródó ábrándok dala.

Minden villanásban új reményt remélek,

de a sötét árnya, még nem hagyja.

Reggelre tán elűzi a fény, s hajnali

álmok ringatnak el, és a csend megtörik.

De míg az éj ölel, a szív süket hallani,

így minden csendben, hozzád szökik.

refrén:

Egyedül

s belül szenderül a csend,

lusta magány az ablakon elterül.

Talán ő is, feléd s hozzád menekül…

--/Talán ő is,

menekül…/

bridge:

A látomás ködében vár a holnap,

a peron üres, a fények felvirradnak.

Múltunk foszlányai szerte szóródnak,

s mint régi képek, csendben kifakulnak…

--/kifakulnak/

---/kifakulnak/

refrén:

Egyedül

s belül szenderül a csend,

lusta magány az ablakon elterül.

Talán ő is, feléd s hozzád menekül…

--/Talán ő is,

menekül…/

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse1:

Most mulasztaná a napsugár, szememből az álmot,

de ahol ő jár, ott én már nem járok.

Utam, mely az átkom alatt nyúlik el,

másfelé vezet, mint ahol az égi jel.

A ködöt mint takarót leveszem magamról,

mint gyászlepelről,

kelek fel árnyékomról.

Egy megmaradt emlék darabjai szerte szét.

Az Életmentő morzsák,

csak már feketék.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse2:

Mint csizmát veszem ismét lábamra a földet,

szívemben a szeretet

csak egy rejtett bűntett.

Pedig tarisznyámban ott lapul a titkok titka,

utánam mint a leveleket,

a szél hordozza.

Minden nap ugyanaz, hiába másnak látszik.

Szememmel, gonoszan

csak a délibáb játszik.

Pedig én Tudom, -mi, mikor, hol s meddig,

mert megéltem mindent,

amit csak lehetett itt.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse3:

S talán egyszer még megérem, meglelem.

A helyet,

hol hét szilvafám majd nekem terem.

És akkor, ízlelgetve a mennyei mannát,

majd levetem a poros, kopott csizmát.

s megvetem ágyamnak lelkem fátylát.

A zöldellő fűszálakban majd életem serken,

élek majd újra, de már csak képzeletben.

Tollam, rongyos életem egyetlen vagyonát,

leteszem s megalvasztom vérem, a tintát.

Álmaim, mint kis virágokat emlékül itt hagyom

s csillagokkal megfáradt testem betakarom.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Refrén:

Jöjj hát velem, kincsem!

Járjunk ma tűztáncot!

Lángoló szerelem,

én őrzöm a lángod.

Verse:

Izzik bennem a parázs,

melyből a holnap lángja kél majd s lobog.

Zsebemben hordott

elhamvadt tegnapok.

Emléke jövőnek

szívembe van zárva.

Ne tarts önzőnek!

Angyalok szárnya

óvja.

Ártó gondolat

nem éri a nap alatt.

Refrén:

Jöjj hát velem, kincsem!

Járjunk ma tűztáncot!

Lángoló szerelem,

én őrzöm a lángod.

bridge:

Így fényesen, tisztán

de egyedül,

tomboló hurrikán

lesz s menekül,

mindenki miután

elszabadul,

a világ csendesül

átalakul,

Verse:

Remélj, ne félj

ha a csend elér,

nem lesz örök

jönnek örömök

s a megkopott

macskaköveken

sietve dobogott

ritmus átjár

s tested táncol,

de ha nem vigyázol

és csak hanyagul

veszed fél vállról,

bölcs nem leszel

csak kontár

s újra lesz

ami volt már.

parázsba

száll a láng…

Refrén:

Jöjj hát velem, kincsem!

Járjunk ma tűztáncot!

Lángoló szerelem,

én őrzöm a lángod.