-mert már-

verse:

nem adja vissza senki

azon órákat

perceket

amelyeket

hasztalan áldoztam fel

az idő oltárán

hisz nem lehet

számba venni se tán

lepergő szemek helyett

csak sár és ingovány

ami minél inkább küzdök

annál hamarabb temet el

de talán

ha elemésztette már testemet

lelkem majd új otthonra lel

s nem emészti többé rettenet

hogy elillantak álmaim

s kopogó szememből

kikopott a fény

kopott bőröndök mélyén

pihen

majd

ráncok

sáncok s árkok sora

között

pereg tova

hogy lelkem mélye méla

bús

mint csontomon a nyúzott hús

míg dús

eső szaporán szitálva

vénasszonyok énekét

távolba citálja

hogy bennem cibálva

rejti a tudat igazi énjét

hiába

villantva pengéje fényét

így él

s ítél

csendhalálra

[bridge]

Ott vagyok.

A télben,

a nyárban.

Az úton,

a sárban.

Egy szomorú dalban,

koldusok szavában

a sötétben és a fényben.

-A síri csendben

mikor szív sem dobban.

[verse 1]

Egy színpad,

egy mikrofon,

egy kicsi,

egy nagy pofon.

Elindít az utamon,

azután meg

befogom.

Nem teszek le

semmit,

az asztal

össze törve,

kreáltam egy MC-t,

ő van a tükörbe.

Magamat látom,

de mégsem

én vagyok,

egy érzés, egy álom,

a nap felragyog.

Ébredést hoz,

színeket a tájra,

a feledés vonz,

de nem taszít

homályba.

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 2]

Tudni vágyom ki lesz?

Az, ki ledönti hamis,

bálványok szobrait?

Vagy lesz örök csendes,

álmodva álmait?

Nincs válasz csak a nesz.

Ahogy idő és sors

karöltve szüretel

s éhét enyhíteni,

le-le szakít egy-egy

szép fürtű életet.

Levelet hullajtó

ősz akácok alatt…

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 3]

Acélos gondolat készül,

új formát ölteni bennem,

a fém-test, csendül s pendül,

ahogy akaratom edzem.

A megmunkált énem szavai,

mint a csikorgó csille kerék.

Csak a zaj az egyetlen, ami

válaszolna, ha kérdeznék.

A vázba vésett értelem,

várja a jövendő csiszolását.

S ím megírva végzetem,

értem a múltam mély hallgatását.

S a szív, parazsat hoz saját helyére,

csak, hogy így imitálja önnön melegét,

és bár nem emlékszem már az elejére,

de ismerem a pillanatnak erejét.

S ez több, mint amit a lélek kívánhat.

-Boldog vagyok…

[break]

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[bridge]

Itt vagyok.

Mert,

én mindig

létezem.

Ez a végzetem.

Ha elfelejtettél

vagy

nem is tudtál rólam,

akkor is ismersz.

Számodra

a semmi voltam.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

[Intro]

hmmm hmmm mmmm 

[Break] 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Verse 1]

Why? The sky wears an ashen veil, 

I feel its cool breath like a ghostly trail, 

Countless clouds, their forms decayed, 

Above me they whisper of hell betrayed. 

The distance seeks a home in the chase, 

If a weeping soul stares it in the face, 

So, love the soul and bring it peace, 

As long as I can, I’ll never cease. 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Verse 2]

This life may hold more, and even if it’s brief, 

A moment without pain is worth the relief, 

For I chose my sins, no deceit. 

Never afraid, not of anyone, 

I fought for others, not for me alone, 

I had no foe, just this place to atone. 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Outro]

mmm mmm mmmmmm 

Visual with Kling ai.

intro:

Oooh ooh oh,

A thousand and one nights await me yet –

bridge:

The darkness now consumes

the landscape, cold and fast,

and everything that hurts

breaks free and comes to pass.

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

verse 1:

My body,

alarming,

a shadow cast,

a danger vast

and haunting.

My eyes

rest on the sea,

a seed, it hides,

begins to sprout,

to grow,

to be.

I guard the life I see,

with my watchful eyes protecting.

My face,

a moonlit trace,

has brought the thieves of night

a chilling fright.

Almost

as cold as death.

My clothes,

my scythe’s gleam,

stand in the night as guards,

where oblivion falls.

A little worn,

and fading far.

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

Verse 2:

The dawn awakens,

its nourishing dew,

cleanses and feeds,

and shadows it subdues.

In the blackened

distance,

free winds hum

their sweet existence.

Burning sun rays,

biting winds,

my heart, it waits, though

hope rescinds.

A leaf falls, dry and bare,

while beyond the soil I dare,

to recite my life’s despair.

I hear it near,

the rattling bones

of winter’s flare,

and

living on as

the selfish,

cruel first summer,

where I spoke free,

reciting my life’s poem,

a leaf, on the wind’s roam.

A stream beats time...

A prison holds me,

locks me down,

my soul torments,

my body bound.

My eyes can see,

my mind foresees,

my hell, my heaven’s ground.

The wind carries all...

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

Visual with Kling ai.

intro:

-óóó óó ó

vár még ezer egy éj-

bridge:

Mohón falja már

a sötétség a tájat,

s felszínre tör minden

ami csak fájhat.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

verse 1:

Testem

riasztó,

tájba illő

ijesztő

veszedelem.

Szemem

tengeren

pihentetem.

Mag búvik,

szárba szökken.

Élet-terem.

Vigyázza

megóvó

tekintetem.

Arcom

holdfény-képe,

éj-tolvajok

szívébe,

rettegést

hozott.

Már-már

halottas.

Ruhám s

kaszám fénye,

ott posztoló

éj őre,

feledést

kapott.

Itt-ott

kopottas.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

verse 2:

Majd.

Tűz költözik ismét

égre,

múlik nyúló sötét

mélye.

Majd.

Hol mérleghintán játszik

a nappal s az éj,

bambán, bogár cikázik

a hanggal s a kéj.

Levél hull s szárad el,

míg én túl avaron

életem szavalom,

de hallom már,

hogy jő,

a zörgő

csontú tél

és

pont úgy él,

az önző,

s őrlő

szép első nyár,

melyben én szabadon,

életem szavalom,

levél szél-szárnyra kel.

Dobol egy ér…

Börtön zárja

testem rejti

szenved lelkem,

szemem látja

elmém sejti

poklom s mennyem.

Viszi a szél…

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

outro:

-óóó óó ó

Viszi a szél…-