mint belül megéljük
akként is tükrözzük
felvesszük alakját
s magunkká formáljuk

önmagunk tükre áll szemtől-szembe'
métely, s ír vagyunk a sebekre
alma a fától nem esik messze
a felnyílt szem lát, ha van mersze

nincsen korom se hó
csak a kilengő mérleg nyelve
mindig az lehet JÓ
ki épp felül van kerekedve

amit a szem kívülről lát
belülről is olyanná válik
pásztáz, s kivetíti álmát
a lét; erős formára vágyik

s magunkká formáljuk
felvesszük alakját
akként is tükrözzük
mint belül megéljük

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.