szavakat írok hát ismétmint már tettem ki tudja hányszors felvetem kéretlen ingükne beszéljünk mellé csak másrólmint amiről most a szó vantárgyaló felek közt tárgy a lókánonban a riposzt szólammindennek oka van így a jótudom tudom talán ez sok(k) borban igazság s alkohol…

Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l).

Zeng csapzott lelkem trubadúrja. S várlak remény dalától dúlva, mert visszajössz újra és újra, te szellőléptű csalfa múzsa. Olyan vagy, ki ha un, nem marad. Pedig elég egyetlen szavadés felizzik tündöklőn az agy, mint vad viharok után a Nap. Holnap álmot csókolsz tán…

Szunnyad bennem jövő; kapkodva belélegzett percek. Szívet ölelő, ziháló tüdő; a holnap s az élet, álmaimból ébred. ... emelkedik, süllyed; feszül és ernyed. DNS-be rejtettszimfónia lüktet. Feszül és ernyed; emelkedik, süllyed... Szunnyad bennem a múlt; szuszogva…

De álljunk is meg egy szóra. Hogy miért ilyen a strófa? A gondolat szöcske; szökken. És ím, e hirtelen költöttvalahogy eszembe ötlött.Rájöttem, hogy rég köszöntem. Mostanság csak hébe-hóbajártam, mint egy bolond óra. Sutba lökve büszkeségemfonalam szőttessé…