nem felejthetek
2013.10.12. 13:30
üres falaim
hideg sóhaj rázza
míg kihunyt vágyaim
lángjait fázva
ismét élni álmodom
óvatos léptekkel
alantas fájdalom oson
míg maró szégyennel
az utolsó pofon
testem kíntalanná edzi
szabad s szalad az élet
de az esély szemernyi
s nincsenek jelzőfények
boldogságom keresni
immár hitem sem maradt
csak a hajnallá lett szív
mi egy kósza (k)éj alatt
mint bukott diadalív
hirtelen meghasadt
mert én nem felejthetek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.