Szunnyad bennem jövő; 
kapkodva belélegzett percek. 
Szívet ölelő, ziháló tüdő; 
a holnap s az élet, álmaimból ébred. 

... emelkedik, süllyed; 
feszül és ernyed. 
DNS-be rejtett
szimfónia lüktet. 
Feszül és ernyed; 
emelkedik, süllyed... 

Szunnyad bennem a múlt; 
szuszogva kilélegzett percek. 
Kopottas szemfedő; a fény kihunyt
s immár csak porladó epilógust sejtet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.