boldogságom emlékét reszkető fogaim tartják
míg bizsergő ereimben hangyák táncukat járják
a hús kihűl s az erekben már csak a méreg jár
a lüktető életérzet mégis bilincsbe zár
 
s már-már elhiszem én is amit az ábra mutat
de kétségtelen hogy a kétség még reményt kutat
talán azt hiszi hogy találhat innen kiutat
pedig hát semmi esély csak káprázik a tudat
 
és vénülő kezeim erőtlen földre hullnak
szikrákat vet bennük a láz és lángba borulnak
a szemek s tüdőmben a levegő lábujjhegyen jár
reszket ő is nehogy ott érje ha majd jő a halál

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.