Öreg halász...
2012.10.15. 15:07
éledő napfény
a lángoló szűz
kallódó remény
ébreszt s élni űz
ó hullámok
tapsoló kezek
összecsaptok
fejem felett
felül
életünk a gálya
de mi rabok vagyunk
s hánykódunk szüntelen
viharos végtelen
tengeren hol urunk
a vizeknek árja
alul
lángoló vér
könnyeket szakít
tomboló szél
mar és taszít
de áldott a csend
e szirén ének
mi nyugalmat zeng
a fájó fülnek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.