Időmet őrzi a kalendárium,elmém poros antikvárium,és az emlékeimet mint válium,fedi el az antik-vári rum. Fénytelen lett mára a napfény,csupán tompa, Tél-vész lehelet.Kusza ágak csupasz peremén,magányosan ül a szeretet. Ma még jó, hisz csak csendben elmerengne,emelt fővel,…

Életem könyv; lassan szertehull,s az írás velem együtt fakul.Oldala, széle rojtos, kopott,volt aki kapott, s mégis lopott. Bár hiányzik az a pár fejezet,de a mű, már majdnem befejezett.A borító is ósdi, gyűrött már,mint hova az idő szántani jár. Kezdetben érdekes, boldog…

… ha majdan, a hajdan még tiszta gondolatmagára ölti a lustaság szutykos köntösét,és a megmaradt értelem kecses táncátőrült pogót rázva zúzza szét. s szétperegnek soha volt gyöngysorok,mint riadva felbolydult molyrajok,de sajnos, mást már nem adhatok.kopott s konok,…

… és nem enyém mára test, sem a szósem a mozdulat.talán egyedülcsak a gondolat,de az sem velem,hanem helyettemtesz és ellenemcselekszik az agycsak vágy s indulatsem jog sem birtoknem jussom e földmég tűr, de lehetmire leperegidőm, s felsírokújfent, fent a kéks lent a zöld, engemel…

Először egy pici,s jelentéktelen folt csupán,s mikor az alma elrohad,mi csak nézünk bután.Hagyjatok ti álszentekhagyjatok most magamrahadd írjak száz meg százközhelyt e keserves lapraengedjetek végrebékében megbolondulnomeresszetek legalábbmost, tisztességgel halnommenjetek…