Zúgó szélben
a sivár réten,
zöldellő fűbe
rejtem a képem.

Reszket a vérem
az életem féltem,
és ellep érzem.
De nem, még nem!

Pacsirta szól,
a hangja éget
s rám virrad
az arany élet.

Köröttem zsongó
rovarsereg,
nem használ ki
pedig szeret.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.