mint belül megéljükakként is tükrözzükfelvesszük alakjáts magunkká formáljuk önmagunk tükre áll szemtől-szembe'métely, s ír vagyunk a sebekrealma a fától nem esik messzea felnyílt szem lát, ha van mersze nincsen korom se hócsak a kilengő mérleg nyelvemindig az lehet JÓ ki…

szavakat írok hát ismétmint már tettem ki tudja hányszors felvetem kéretlen ingükne beszéljünk mellé csak másrólmint amiről most a szó vantárgyaló felek közt tárgy a lókánonban a riposzt szólammindennek oka van így a jótudom tudom talán ez sok(k) borban igazság s alkohol…

Sötétebbé válnak dolgok, az Isten öl, nem feloldozfakó indigóval klónozhogyan lehetnék hát boldog? sóvárgó lét-szerelemkínját tűröm délcegende bánt szégyenszerepemha lecsukódik egy szem, apró, meleg fénye nélkül, arcom színe is megvénül s ér-szürkületben…

Szunnyad bennem jövő; kapkodva belélegzett percek. Szívet ölelő, ziháló tüdő; a holnap s az élet, álmaimból ébred. ... emelkedik, süllyed; feszül és ernyed. DNS-be rejtettszimfónia lüktet. Feszül és ernyed; emelkedik, süllyed... Szunnyad bennem a múlt; szuszogva…

… Szerda van.  - Nem bír jelentőséggel, csak pusztán egy elkerülhetetlen ténymegállapítás. Mondhatnám azt is, hogy nem kedd. Vagy akár csütörtököt is mondhatnék a közhellyé csépelt, frappáns agyfasz kedvéért. De nem teszem. Szerda van. És most, hogy kellőképp…