A halott álmok margójára
2018.10.06. 23:30
Téged küldtek, vagy jöttél?Túl drága volt, vagy kötbér?Itt az újjászületés;a szüntelen szenvedés. Mikor karolva karmol,ahogyan szétmarcangol.Mind gyerekes cselvetés;tehetetlen remegés. Ilyen egy kezdet és vég;mindig hosszan lángol még.Hiába jön nevetés,álmot öl a feledés.
glosszavers, Zsolti - Táncrend / 2. versszak
2018.10.03. 20:06
Sötétebbé válnak dolgok, az Isten öl, nem feloldozfakó indigóval klónozhogyan lehetnék hát boldog? sóvárgó lét-szerelemkínját tűröm délcegende bánt szégyenszerepemha lecsukódik egy szem, apró, meleg fénye nélkül, arcom színe is megvénül s ér-szürkületben…
mélabú
2018.10.02. 20:56
Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l).
Lélegzem
2018.09.30. 20:41
Szunnyad bennem jövő; kapkodva belélegzett percek. Szívet ölelő, ziháló tüdő; a holnap s az élet, álmaimból ébred. ... emelkedik, süllyed; feszül és ernyed. DNS-be rejtettszimfónia lüktet. Feszül és ernyed; emelkedik, süllyed... Szunnyad bennem a múlt; szuszogva…
Nincs mit mondanom
2014.04.05. 16:20
Nincs mit mondanom,hisz minden elmondatott.Lopott, kopott szavakba foglaltatott.A múzsa rúzsa csak tompa színnel csillog,mint bőrbe ivódott szerelembillog.De a kis sértett kísértet kísértve kísérgetamíg kő nem lesz a szívhol híján van a remény.Kemény mint a föld télvizek…