Téged küldtek, vagy jöttél?Túl drága volt, vagy kötbér?Itt az újjászületés;a szüntelen szenvedés. Mikor karolva karmol,ahogyan szétmarcangol.Mind gyerekes cselvetés;tehetetlen remegés. Ilyen egy kezdet és vég;mindig hosszan lángol még.Hiába jön nevetés,álmot öl a feledés.

Emlékezem!Emlékezem, arra a Rendőrre,aki az igazi rendnek volt őre.Ki itt kiszolgált, óvott s védett,s most ő őrzi tán a messzeséget. Emlékezem!Emlékezem arra az Úrra,aki büszkeséget félredobvavolt vezető szellemben és buszon,ki okított embert s ebet egyazon alapon.…

A bogarak riadtan megmerednek,s magzatpózba rándul tükrükhirtelen. Amikor néma szemembenmegtorpan karmazsin fényükvégtelen tánca, hol nyomtalan az ész.S hiába tudja az élet,az érvet, nem győzhet. Mert sorsa kérész,s mert egy napon lett bevégzett,a kapott kopott vég, és a friss…

márvány…, falak és visszhangzóhangtalanság, csak zuhogóeső tépi fel az arcomhalott színét nem mutatomrejtenem kell, mert a titokaz, ami az igazi okeltűri homálybilincsétmíg a zaklatott reményét majd mind elveszíti, s e cseppnyivágy egy saját kis percet teremtmagának, mert még…

Árnyékba nem űz már,de magasba tart kezévelegészen a kékig,Hol Péter esernyőt készít.János vízzel és keresztels Tamás mézserrelvár, de engem a kőben is meglelkit nem riaszt a halál. S mikor percek egyésszé duzzadnakés kezedről felröppen a viszlát madaraVár a mély, a tűz…