Tél pora hullarcomba szitálpendül a húrzeng a vén szitárnem szabadulszív dala dúlcsendes láthatárfehér ködszakállfenyőn és tobozánnappalom éjszakámkönnyek mosta partján… szemem ablaküvegénezernyi madárlábnyomjeges szelek pereménmagamba bújva fázom…fagy zenél…

… sem elsősem utolsónem leszekegy bölcsős két koporsóelveszett…… és, rég nem játéka szerelemkétélű fegyverhol egy sebzős egy sebzett;egyik sem nyer…… míg, csak két kőszívetverdes egymásnaks össze a tengerami elkopik majds törik, de szikráttöbbé sosem ver…… egy…

… hópáncélt öltött már az ősz,földünket cipelő teknős,tükrén jégbalettet lejtetta napfény, mit nem felejteksoha, s mit már akkor tudtam,mikor ott álltunk és ittamszavaid, mint a forralt bort,majd szád a számra csókkal forrt…… míg száj a szájra bort csókolt,és szív a…

apró cseppekben telt az időlangyos foltokban a múlt száradtelkésett vágy állt a peronon mígnem lángot vetett egy tűzkőmajd ameddig egymásra bágyadtég s föld e két távoli rokon hirtelen támadt a semmi s bőszél fújta el számtól a szádats én nedves homlokkal álmodom ma is…

Hé, te!Igen te,aki e soraim olvasod.Mire gondolsz?Mit érzel?Miben hiszel?Akarod tudni?Eltűnődsz olykor,azon, hogy MIÉRT?Érdekel egyáltalán,az igazi ok,mely e sorokat papírra szülte?Kíváncsivá válsz az emlékeim látva?S a nyitott kérdések után,te is válaszra vársz talán?Vagy csak…