óvatos a fény, lassan hódítja a terettündököl s uralkodik rajta, amíg lehetó, ábrándos élet, hét év, láb és köznapokvarázsos öröklét, unt óriásod vagyok százlábú reszketésként menetelsz hátamonjeges viszketésedtől arcom lekaparomcsak pihennek a szavak, és…

boldogságom emlékét reszkető fogaim tartjákmíg bizsergő ereimben hangyák táncukat járjáka hús kihűl s az erekben már csak a méreg jára lüktető életérzet mégis bilincsbe zár s már-már elhiszem én is amit az ábra mutatde kétségtelen hogy a kétség még reményt…