A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak,

kifújt lélegzettel együtt vész el a gondolat.

S a bennem még megmaradt értelemnek,

már csak aszott morzsái penészednek.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak,

nincs semmi új, csak avítt közhelyek; a nap alatt.

Elcsalt szív dobogja bohém ritmusát,

amíg az elme vív vele rím tusát.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak

pedig mondanék én jót, szépet és okosakat,

de hitem vesztettem, s így lehetetlen.

Vagyok s nincs; mit magamnak köszönhettem.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak

én csak állok némán és semmibe vész a tudat,

hogy rejtem magamban az örök lelket.

Vaj´, miért lett ily´ korán csendre edzett?