[bridge]

Ott vagyok.

A télben,

a nyárban.

Az úton,

a sárban.

Egy szomorú dalban,

koldusok szavában

a sötétben és a fényben.

-A síri csendben

mikor szív sem dobban.

[verse 1]

Egy színpad,

egy mikrofon,

egy kicsi,

egy nagy pofon.

Elindít az utamon,

azután meg

befogom.

Nem teszek le

semmit,

az asztal

össze törve,

kreáltam egy MC-t,

ő van a tükörbe.

Magamat látom,

de mégsem

én vagyok,

egy érzés, egy álom,

a nap felragyog.

Ébredést hoz,

színeket a tájra,

a feledés vonz,

de nem taszít

homályba.

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 2]

Tudni vágyom ki lesz?

Az, ki ledönti hamis,

bálványok szobrait?

Vagy lesz örök csendes,

álmodva álmait?

Nincs válasz csak a nesz.

Ahogy idő és sors

karöltve szüretel

s éhét enyhíteni,

le-le szakít egy-egy

szép fürtű életet.

Levelet hullajtó

ősz akácok alatt…

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 3]

Acélos gondolat készül,

új formát ölteni bennem,

a fém-test, csendül s pendül,

ahogy akaratom edzem.

A megmunkált énem szavai,

mint a csikorgó csille kerék.

Csak a zaj az egyetlen, ami

válaszolna, ha kérdeznék.

A vázba vésett értelem,

várja a jövendő csiszolását.

S ím megírva végzetem,

értem a múltam mély hallgatását.

S a szív, parazsat hoz saját helyére,

csak, hogy így imitálja önnön melegét,

és bár nem emlékszem már az elejére,

de ismerem a pillanatnak erejét.

S ez több, mint amit a lélek kívánhat.

-Boldog vagyok…

[break]

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[bridge]

Itt vagyok.

Mert,

én mindig

létezem.

Ez a végzetem.

Ha elfelejtettél

vagy

nem is tudtál rólam,

akkor is ismersz.

Számodra

a semmi voltam.