Visual with Kling ai.

[verse 1]

A Fények íve ott hajol az égre s hív.

a Színes ösvény, mint büszke diadalív.

Két élet, két sors, két messzi világ,

ha a lélek mélyen figyel meghallja dalát.

Lágy rezgéseit csakrái mélyén érzi

Ott, hol a föld álmait sóhajtja s nézi

Két világ feszül egymásnak csendesen

Az emberi szív és a végtelen.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr

[bridge]

A változás lágyan súgja sorsod.

Az ember útja ez a csillagokba,

Álomból valóság,

sorsból jövő lesz,

Lépteid nyomán a fény fodrot vet,

-rezzen,

S egy pillanatra elmosódik a táj,

új ösvény nyílik a messzeségbe,

Egy lélegzetvétel alatt halkan átsuhan,

S ott hagyja nyomát az ég peremén.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr

[verse 2]

Időtlen ív,

vezet Ősök lába nyomán

s mely alatt az évek során

A színek,

mint rég elfeledett jelek,

Széthullnak,

s eggyé forrnak újra

napjait a jelen,

szövi át a múltba

lelkek költöznek csendben

a felhőkön túlra.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr