A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse1:

Most mulasztaná a napsugár, szememből az álmot,

de ahol ő jár, ott én már nem járok.

Utam, mely az átkom alatt nyúlik el,

másfelé vezet, mint ahol az égi jel.

A ködöt mint takarót leveszem magamról,

mint gyászlepelről,

kelek fel árnyékomról.

Egy megmaradt emlék darabjai szerte szét.

Az Életmentő morzsák,

csak már feketék.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse2:

Mint csizmát veszem ismét lábamra a földet,

szívemben a szeretet

csak egy rejtett bűntett.

Pedig tarisznyámban ott lapul a titkok titka,

utánam mint a leveleket,

a szél hordozza.

Minden nap ugyanaz, hiába másnak látszik.

Szememmel, gonoszan

csak a délibáb játszik.

Pedig én Tudom, -mi, mikor, hol s meddig,

mert megéltem mindent,

amit csak lehetett itt.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.

verse3:

S talán egyszer még megérem, meglelem.

A helyet,

hol hét szilvafám majd nekem terem.

És akkor, ízlelgetve a mennyei mannát,

majd levetem a poros, kopott csizmát.

s megvetem ágyamnak lelkem fátylát.

A zöldellő fűszálakban majd életem serken,

élek majd újra, de már csak képzeletben.

Tollam, rongyos életem egyetlen vagyonát,

leteszem s megalvasztom vérem, a tintát.

Álmaim, mint kis virágokat emlékül itt hagyom

s csillagokkal megfáradt testem betakarom.

chorus:

Majd a hajnal hűvös, néma csókja,

éget foltot barázdált homlokomra.

Csendes és nyugodt, mégsem békés a táj.

Nincs parancs sem kérdés, nekem mégis valami fáj.