A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Bridge1:

Csak ülök

lelkem tavának csendes fenekén,

s töprengek egy újabb mesén.

Mi nem is mese már,

sokkal inkább dráma,

de leírva

inkább hasonlít paródiára.

Refrén:

Omlós,

puha a sajt,

fent,

tékozló hold fénye ragyog.

Én szívből írnék,

de csak maszatolok.

Vidám pille láng lobog,

de hervad a gyertyafény,

belül a kicsi, a gyermek zokog,

az utolsó erény.

verse1:

A ború szorgos pókja

emel légvárat,

elmém behálózza,

de nem fedi a vágyat.

Asztalra borult asztali bor.

Tükrében,

szám halvány mosolyra húzom,

pedig tudom,

mi van kezében…

Bridge2:

Csak ülök

lelkem tavának csendes fenekén,

s töprengek egy újabb mesén.

Mi nem is mese már,

sokkal inkább dráma,

de leírva

inkább hasonlít paródiára.

verse2:

Ahogy színmű lesz,

a sok műszínből mit láttam.

Festett képet rajzoltam

valószíntartományban.

De miért is írnék tragédiát

hisz ismeritek életem,

s ha értitek a komédiát

tudjátok mi fáj nekem…

Refrén:

Omlós,

puha a sajt,

fent,

tékozló hold fénye ragyog.

Én szívből írnék,

de csak maszatolok.

Vidám pille láng lobog,

de hervad a gyertyafény,

belül a kicsi, a gyermek zokog,

az utolsó erény.