-mint ahogy én, a valaha volt szebb napokat.
el? úgy mintha nekem őriznéd magzatodat?
s emlékszel-e majd, azon a távoli órán
mikor nem lesz már más ki ismeri krónikám?

gyújtasz-e néha egy halovány kis pilácsot?
lelkembe idézni újra a kihunyt lángot.
s gondolsz-e olykor néhány szót ama pillanat szőttesébe?
-hogy melegítse csupasz testem a kietlen messzeségbe.

s mond, elsiratsz-e mint ahogy az anyám tenné?
el? úgy mint ahogyan a szerelem szeretné?
s elfeledsz-e, ha testem már földé lett, sárnak
vagy a hamvaim szél szórta ködökké váltak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.