Sötétebbé válnak dolgok, az Isten öl, nem feloldozfakó indigóval klónozhogyan lehetnék hát boldog? sóvárgó lét-szerelemkínját tűröm délcegende bánt szégyenszerepemha lecsukódik egy szem, apró, meleg fénye nélkül, arcom színe is megvénül s ér-szürkületben…

Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l).

Szunnyad bennem jövő; kapkodva belélegzett percek. Szívet ölelő, ziháló tüdő; a holnap s az élet, álmaimból ébred. ... emelkedik, süllyed; feszül és ernyed. DNS-be rejtettszimfónia lüktet. Feszül és ernyed; emelkedik, süllyed... Szunnyad bennem a múlt; szuszogva…

Nincs mit mondanom,hisz minden elmondatott.Lopott, kopott szavakba foglaltatott.A múzsa rúzsa csak tompa színnel csillog,mint bőrbe ivódott szerelembillog.De a kis sértett kísértet kísértve kísérgetamíg kő nem lesz a szívhol híján van a remény.Kemény mint a föld télvizek…

Időmet őrzi a kalendárium,elmém poros antikvárium,és az emlékeimet mint válium,fedi el az antik-vári rum. Fénytelen lett mára a napfény,csupán tompa, Tél-vész lehelet.Kusza ágak csupasz peremén,magányosan ül a szeretet. Ma még jó, hisz csak csendben elmerengne,emelt fővel,…