míg a kéz még írnatova űzve sorsátvezetvén a tollat addig az agy bénaígy nem ölthet formáta szó s a gondolat talmi vágy és léhacéda a pallosátelejtő vén mondat így csak törött sémabukott remény hangjánnyög fel a pillanat kezet fon az imaodázni halálátkönyörögvén…

Vonatom zaklatott, nem sejti még,hiába zakatol feléd, messze vagys távol, ott hol már a képzelet véd.Mégis ezernyi emlék kép, zúg az agy.Sötét uralkodik, semmit sem látok,kattog s pattog kerekek zenéje,pillog kis izzók halovány fénye.füst táncol s vele én is hozzád…

mint rándult húsomona hántott rúzsnyomokkiégtél már te isbennem ugyanúgy mintzsenge fából metszetttestem csak füst-oszlopgyötörte váram holátjár a vágy-árams talán felvillanyozmíg a fény motoz deami valaha Voltaz ma már a Nincsenszárnyam sincs csak csupaszvállam és…