költő vagyok az egyetlen aki nem költ magárahagyjas lerázzamagáróla világbetűk csokrából szőtt szóvirág szólszertelenül mégis szerfelettenmagabiztosan esetlens oly önfeledten önzetlenhogy szinte elfeledtenlettemgondok gondnokarímek titkáraköltő vagyok az egyetlen aki nem költ…

Hé, te!Igen te,aki e soraim olvasod.Mire gondolsz?Mit érzel?Miben hiszel?Akarod tudni?Eltűnődsz olykor,azon, hogy MIÉRT?Érdekel egyáltalán,az igazi ok,mely e sorokat papírra szülte?Kíváncsivá válsz az emlékeim látva?S a nyitott kérdések után,te is válaszra vársz talán?Vagy csak…

Mostmulasztanáa napsugár,szemembőlaz álmot,de ahol ő jár,ott én nem járok.Utam, mely átkomalatt nyúlik el,másfelé viszmint ahol az égi jel.A ködöt mint takarótleveszem magamról,mint gyászlepelről,kelek fel árnyékomról.Majd a hajnal hűvös,néma csókja,éget foltot…