Az őseim útját járom,tavaszi nap süt.Egy álom.Körülöttem százezer lábnyoms odafent a havas fákon,ott hol friss szélben rezdül a gally,ahol pereg a jég madáron.Ott fent, csendül egy dals visszhangzik magányom.

Festett arcát megtörli az ég,könnyei porba hullnak.A vidámság, csak tépett emlékaz itt élő raboknak.Hol a vágyak, mint hajdanán már nem élnek,élesen, tisztán, egy tű hegyén elférnek.De eljön majd még az a perc, az-az óra,mikor harangok kondulnak minden szóra.Már el is indult…

Életem zenéje őszbe vegyül már,Hirtelen tör rám e hófehér sugallat,De hiába várom, ő is csak vár,A néma erdő szeret, nem zavargat.Pihennek a fák s ezer madár,Én nem bántom őt se a sok varjat,A hollót meg főleg, hisz ő is madár,De ő nem hiszi ezt és letör egy gallyat,Máris…