előttem van észak
ha fa kérge mohás
ezt fújja egész nap
minden kisiskolás

hátam mögött dél
zizeg a levél
ágak rejtekén
madárka zenél

balra a nap nyugszik
elvégezte dolgát
hegyek mögé bújik
aludni az álmát

jobbról pedig kél
a hajnali szél
kicsiny tó vizén
megcsillan a fény.

Tölgyfában pálinka,
csókom íze szilva.
Majd ha jő a holnap,
vörösborként folynak

szavaim a porban,
az igazság ott van.
Hisz a legszebb öröm,
ha mindig van söröm.

Dörzsölöm, -hopp a dzsinn!
pohárban már a gin.
Jött a menta, ánizs,
de most meg ne állíts!

Nézek ouzo-ra,
igyuk meg húzóra?
Hohó! Az ott vodka?
Ide vele nyomba´!

Egy kicsit benyomva,
jobban megy a kotta.
Ma a kedvem táncos,
nosza, gyertek lányok!

Szerelem ez?

Vajon ez

szerelem?

Szeretem,
mert engem
megnyugtat
illata,
ennek, a
szűz-fehér
papírnak.
Szólítja
tollam, hív.
Hát írok.

Szeretkezünk
és így az ő
szép és tiszta
pólusain
szavaimból,
a kis kéklő
tinta nyomok
megmaradnak.

Szeretem
mert, nekem
engedi
bánatom
festeni
hátára,
ügyelve
a rímre,
szótagra,
formára.

Igen, ez
Szerelem…

Időmhöz mérten a verseimet, dalszövegeimet és gondolataimat fogom itt megosztani.

Ezen írások, bár az én életem jelentős részéi, de úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy amatőr szinten foglalkozok velük, képesek mások számára is érzelmeket és gondolkodni valót közvetíteni.

A megjelenő tartalmak, máshol történő megjelentetése, csak és kizárólag a forrás feltüntetésével és eredeti formában lehetséges!

Üdv:

Soul