Zúgó szélben
a sivár réten,
zöldellő fűbe
rejtem a képem.

Reszket a vérem
az életem féltem,
és ellep érzem.
De nem, még nem!

Pacsirta szól,
a hangja éget
s rám virrad
az arany élet.

Köröttem zsongó
rovarsereg,
nem használ ki
pedig szeret.

Engem becsaptak
jól szervezett csalfa játék volt ez
hisz csak most ütött belém a megdöbbenés,
hogy ármányos átverés az egész mindenség
biggyesztett ajakkal ülök és nézem a nagy büdös semmit
s nem értem -miért…

Azok az átkozott reklámok
miattuk lehet
hát nem beették magukat már mindenhová
de, hogy még ide is
ez már tényleg több a soknál
az egész innen és túl-világ
egy mesébe szőtt halál…

Elhitették velem, hogy ez jó s örülnöm kell, hogy jöhetek
mert itt minden szép és izgalmas
és én marha elhittem nekik
s bár már akkor gyanús volt mikor nyílt az íriszem
de nem törődtem véle
az új mindig más és fáj is
meg hát kedvesek is voltak
és így az illem diktálta sírásommal uralkodtam rajtuk,
de aztán egyszer csak immunissá lettek minden jajjra
talán igaz -ki farkast kiállt… - fene se tudja
aztán én voltam a hibás nem a hiba mert az máshol volt
így csak én lettem a hibás mindenért…

Érdekes dolog ez
ahogy megfigyeltem mindig a hibást találjuk és keressük nem a hibát
pedig sokkal célszerűbb lenne
mert ha megvan akkor meg lehet szüntetni,
de inkább úgy gondolják sokan ha nem keressük nem találjuk
nincs hiba, de ez nem igaz, van
csak senkit sem érdekel…

Ha eszembe jut az a nyamvadt kufár aki rábeszélt erre
azzal a prospektussal ütném addig míg nem lenne tökkel ütött
ő volt a hibás,
de a hiba az volt, hogy hittem neki
már ezt is tudom
mert első lettem ugyan a versenyben
de sokszor mégis inkább azt kívánom
bárcsak lazsáltam volna
vagy tettem volna a tétet a második befutóra…

De ez van, meg krumplis tészta, bár azt legalább szeretem
Jó-jó tudom annyira azért nem rossz, nem pokol és menny,
de hát mégiscsak ég és föld
és az azért már érezhető különbség szerintem…

Vannak azért kellemes dolgok is amik miatt néha úgy érzem
tényleg győztes vagyok bár ez is fura
mert nem igazán emlékszem az ádáz csatára
amivel kivívtam magamnak ezt a címet; Ember
csak jókor voltam jó helyen
s azóta sokszor vagyok
rosszkor rossz helyeken
van, hogy pofozva nevel a világom
de a békém is mindig megtalálom
bár többnyire máshol, de vannak kellemes élmények is
és ezernyi emlék…

S látom még így ennyi év távlatából is
mikor apám szemébe nézek ott az a tiszta fény
ami csillagok porából hullt létem köszönni szüntelen
s ott a végzet ami kerülgethető, de sosem elkerülhetetlen
szeretem
és sosem feledem az anyám mosolyát
ugyan úgy megnyugtat ma is mint az első pillanatban
mikor a fény felmetszette zárt héjaim
s azóta is a végtelen csendjét hallgatom
ölelésében dobbanó szív hangjain…

Máskor kedvesem hangján szól hozzám a mindenség
lebbenő hajával simítja arcom s csókkal szaggatja szívem láncait
rendet tesz s otthont vet a szónak ahol álmaink
e cseppnyi lét cseppnyi boldogság cseppjei olvadnak lelkünk tavába
s együtt fürdünk hullám habjai közt ég-kék-lagúnánkban
míg szerelmet izzad testünk és teremtünk egy újabb Én-t…

Aki majd egyszer a kérdést szintén felteszi:

világ szalad, élet apad
adott szavukat megszegik
gyárak felett vöröslő nap
haldokló ég emelkedik

imák szállnak, szívünk szakad
sok a sorsban mégis bízik
szárnyak helyett önző falak
fakó arccal csendben vérzik

fűzfák állnak, dombok alatt
kedvesük nevét feledik
árny-lepett temető maradt
síró lányaink ellepik

virág szárad, lélek fakad
az álmainkat elveszik
vágyak mellett vadszőlőmag
nyugvó könnyön nevelkedik

nekik is otthonuk ez a világ
de nem zengik tetteiket bárdok
nevük nem említi meg az újság
de ha figyeltek, megláthatjátok
míg elbuknak hősök és árulók
ők végig az árnyékban maradnak
s őrzik a rendet, mindig állandók
nap mint nap itt élnek és dolgoznak
a jövőért s életért küzdenek
közös álmaink álmodói ők
sokan nem is tudják, hogy mit tesznek
ifjak és vének, férfiak és nők
 szeressétek az arctalanokat
 keressétek az arctalanokat