apró csengettyű, szól mélyben s magasban.
Csilingelő dallamán jő az álom,
s a varázs lélekvászon, puha paplan.
Szeretet szitál fehér angyalszárnyon,
friss kalács és fenyő illata lebeg,
nevetés fogadja a ma betérőt,
átadja nyugalmát a pír, s a meleg.
Csillag-szempárok lesik a mesélőt,
a kicsi is, ki nemrég ébredhetett,
csak ámul, a szeme se rebben, figyel.
Az ablakra kis jégvirág született,
szirmot bont majd, s ragyog mint az égi jel.
    Oly gyámoltalan. Kérlek szeresd, ne szánd,
    s buzogj benne tovább - ó, kis pille láng!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.