[bridge] Ott vagyok. A télben, a nyárban. Az úton, a sárban. Egy szomorú dalban, koldusok szavában a sötétben és a fényben.   -A síri csendben mikor szív sem dobban.   [verse 1] Egy színpad, egy mikrofon, egy kicsi, egy nagy pofon. Elindít az utamon, azután meg befogom.   Nem…

  A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com Refrén:foszló felhők vészjósló táncazúg az égiekk áriájas már kénköves pokol a horizontfelperzselt könnye megsebziszeme világát hiába keresijöjj hát lélek és szeress engem Verse1:miért hamuszürke lepel az égarcomon érzem hűs…

mint belül megéljükakként is tükrözzükfelvesszük alakjáts magunkká formáljuk önmagunk tükre áll szemtől-szembe'métely, s ír vagyunk a sebekrealma a fától nem esik messzea felnyílt szem lát, ha van mersze nincsen korom se hócsak a kilengő mérleg nyelvemindig az lehet JÓ ki…

szavakat írok hát ismétmint már tettem ki tudja hányszors felvetem kéretlen ingükne beszéljünk mellé csak másrólmint amiről most a szó vantárgyaló felek közt tárgy a lókánonban a riposzt szólammindennek oka van így a jótudom tudom talán ez sok(k) borban igazság s alkohol…

Sötétebbé válnak dolgok, az Isten öl, nem feloldozfakó indigóval klónozhogyan lehetnék hát boldog? sóvárgó lét-szerelemkínját tűröm délcegende bánt szégyenszerepemha lecsukódik egy szem, apró, meleg fénye nélkül, arcom színe is megvénül s ér-szürkületben…