Árnyékba nem űz már,de magasba tart kezévelegészen a kékig,Hol Péter esernyőt készít.János vízzel és keresztels Tamás mézserrelvár, de engem a kőben is meglelkit nem riaszt a halál. S mikor percek egyésszé duzzadnakés kezedről felröppen a viszlát madaraVár a mély, a tűz…

  óvatos a fény, lassan hódítja a terettündököl s uralkodik rajta, amíg lehetó, ábrándos élet, hét év, láb és köznapokvarázsos öröklét, unt óriásod vagyok százlábú reszketésként menetelsz hátamonjeges viszketésedtől arcom lekaparomcsak pihennek a szavak, és…

boldogságom emlékét reszkető fogaim tartjákmíg bizsergő ereimben hangyák táncukat járjáka hús kihűl s az erekben már csak a méreg jára lüktető életérzet mégis bilincsbe zár s már-már elhiszem én is amit az ábra mutatde kétségtelen hogy a kétség még reményt…