Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l).

De álljunk is meg egy szóra. Hogy miért ilyen a strófa? A gondolat szöcske; szökken. És ím, e hirtelen költöttvalahogy eszembe ötlött.Rájöttem, hogy rég köszöntem. Mostanság csak hébe-hóbajártam, mint egy bolond óra. Sutba lökve büszkeségemfonalam szőttessé…

-A tévedés velünk született képesség, de belátni ha tévedünk; az már szerzett érdem!-Vigyázok, hogy életem morzsái, ne váljanak szutykos galambok eledelévé...

askforBajban van egy gagyogó,a vén nyerészes jellem,nagy nincsem e országon,ha őröl embert szellem.SoleilHa már kapott életet,A véges idő bőrét,Kilopni vágyna házat,Meg embert hagyni pőrén.askforDivat lett vele a jogS elér az undor sodra…Angyalnak sem voltál jobbTagadó állat…

Szűköla tudat.Féktelenszáguldóagyszerelvénynyüviazalagutat,s tör utataszületésfelé; 　 milliónyigondolat;ki jegyet vált,ki lógni próbál,de idővelmidkijuttalán.De nem ma.Ma csak olcsó közhelyekmennek,nemesnek, szerelmesnekhely, így már nem marad.