Vörös és Fehér
2013.06.13. 22:35
Az egyik vörös, a másik fehér rózsa
bár más magokról ugyan, de mégis egy földben
a gyökereikkel kapaszkodva erősen
áll csendben a vágy, s a hűség egymással szemben
mert egy a szavát és egy a szívét adta.
Az egyik vörös, s a másik fehér rózsa
de ha a szemre jóleső lágy harmat kerül
egy zöld köddé olvad össze a körös körül
hol szár szárnak támasza - hát miért menekül?
s mire belül kiderül; a választ tudja.
Kör
2013.04.27. 21:39
… és nem enyém már
a test, sem a szó
sem a mozdulat.
talán egyedül
csak a gondolat,
de az sem velem,
hanem helyettem
tesz és ellenem
cselekszik az agy
csak vágy s indulat
sem jog sem birtok
nem jussom e föld
még tűr, de lehet
mire lepereg
időm, s felsírok
újfent, fent a kék
s lent a zöld, engem
el már nem temet
szellemtelen báb
tere-vesztetten
zuhan és lebeg
számos szám számos
kombináció,
számtalan számot
jelent, mit álmos
szemű álmodó
teremtve egy új
világot, ezen
s minden máson túl
összegez, s oszt el
míg a változó
hozza, s elnyeri
a végső formát…
Legyen titok
2013.04.27. 21:36
én is érzem, mégis hallgatok,
hiába kértem, mégsem adatott.
de legyen titok!
míg az élet, szabad állapot,
minden kincsem, amit majd itt hagyok.
még legyen titok!
olykor félek, mégis maradok,
és, ha majd végleg, mindent feladok.
az, legyen titok!
hiába nézek, hisz vak vagyok,
s így a végzet, egyre csak ostoroz.
és legyen titok!
hogy értesz, hiába dadogok,
nincs már szívem, csak törött darabok
ez, legyen titok…
Borsos
2013.04.27. 21:29
mint két külön világ,
de nekem ma már egy; Budapest.
Mert bejártam minden zugát.
hiába a Duna, mely mint a kés
hasít éket belé, ha nem őrzik a gátat.
Mindenki döntse el magában, hogy sok-e vagy kevés,
mit örökbe kapott, s mit majd egy szép napon továbbad.
Hisz ma már, csak az a kérdés
mire nincsen egyértelmű válasz.
Vajon a romlás, melyik partról árad?
Mert mind másfele húz; életfánk elszárad.
Ó mondd, miért sarjad ma már, csak ily kevés új ágad?
És így minek, s kinek teremt rajtad e nép, házból több százat?
*****
Buda vár alatt, hegynek oldalában,
ért először otthonom porába lábam.
A jó levegőn sokszor, naphosszat szaladgáltam,
estem és keltem, majd pihentem nagyanyám karjában.
És voltam még, kócos kis, csillagszemű gyermek,
mikor menni kellet, az árral; szemben Pestnek.
Akkor még nem tudtam, hogy többé már nem lesz visszaút,
rég volt, de a szívem még ma is, sokszor visszahúz.
*****
Várt egy új világ, egy zúgó betontenger, melyben
gyarapodtam fejben és testben; felcseperedtem.
Néha persze álmodtam még a régi kertről,
százláb gyümölcsfákról, pergő szőlőszemekről,
a Kedvenc cicámmal való játszadozásról,
és a frissen szakajtott zöldségekkel,
de mindezeknek, nyomát sem láttam már sehol,
hiába bámultam az ablakból ébren, sóvár szemmel.
*****
Sok hely, volt falu és kisváros,
hol betonos, hol földes és sáros,
melyben akadt egy-egy szeglet, ahol életem tengett.
Szállást adott a Balaton; s Tihany zengett.
Laktam már völgyben, dombokon, s hegyen is
ültem fakutyán, és ettem a sok tengerit.
Jártam az iskolákat, léptem a szinteket,
és mentem hova és mikor lehetett.
Megtapasztaltam sok dolgot emberről, országról,
saját képem megalkottam, a körülvevő világról.
Akadt néhány olyan is, aki talán még ma sem szeretne,
de ez velem is így van, hisz ez az élet rendje.
*****
Sava sokszor égetett meg,
és sokan sokszor megsebeztek.
Bicsaklott alattomos gáncstól a lábam,
s vergődtem egyedül is, nyakig fekáliában.
Akad olykor segítő kéz, volt, hogy billent a mérleg nyelve,
álltam színpadon s dobogón mindent megszerezve.
Vannak páran ma is, kik végleg bevésődtek,
akikben, talán én is örökre ott élek.
*****
Borsa, volt, hogy orrom csípte,
mert mindig akadt aki alá törje.
De már nem bánom, mert jó ez így,
sokszor voltam józan és megesett, hogy részeg is.
Évek során az élet ára lett, egyre csak borsosabb,
egyre kevesebb dolog van, ami a semminél fontosabb.
Most újra itt élek éppen, és talán így is marad,
de meglehet, hogy holnap már, rám is máshol virrad a nap.
*****
S így minek és kinek teremt, e földön bárki több száz házat,
mondd, miért nem sarjad ma már új ágad?
Miért húzunk másfelé, életfánk miért szárad,
vajon a romlás melyik partról árad?
Talán nincs is egyértelmű válasz,
marad ez az egyetlen kérdés.
Mi az, mit örökbe kaptál és mi lesz, mit továbbadsz?
Mindenki maga dönti el, hogy sok-e vagy kevés.
Hiába hasít éket belé a Duna, mint a kés,
már nem őrzik a gátat…
Bejártam én, minden zugát,
nekem ma már egy; Budapest.
Ez a két különös világ
"Buda és Pest"
Megjegyzés: Az alapihlet miatt, talán kicsit válasz Askfor - Savas Című írására (is).
Ősz jelző (A 242. közös vers az AMF-en)
2013.04.27. 21:01
soulkeeper
Hamarosan eljő,
a színes forgatag.
Már jelzi a jöttét,
a táguló sötét.
Janik
Megjelent egy felhő,
Szél hozta, lomha tag.
Megmutatva kékjét,
Könnye sárga kénjét.
timeadiva
Illatos, hűs éjben
fellélegzik a táj;
nyugalom közeleg,
hajnalban köd rezeg.
Janitata
Megérett a szőlő,
Szüreten dalolnak,
Nap érlelte ízét,
Adta végső színét.
bikini
Sápadtabb már a fény,
Levetkőznek a fák.
Termékeny Földanya
Álmukba ringatja.
Mona_Lisa
Rendetlen természet,
Földön a sok ruha.
Csupa levél tenger,
Ahol jár az ember.
bojtimargit
Tengerben elveszett
pici fény a nyárból,
néhol még itt a szín,
mint arcomon a pír.
bikini
Az égből jött egy jel,
Színpompásan úszott,
Papírsárkány szépen
Mosolyog a szélben.
Mona_Lisa
Törzsükön átlőtt szív,
Melyet szerelmesek
Róttak fel reájuk,
Ez az új ruhájuk.
Rímképlet: ABCC
Szótagszám: 6/6/6/6
Felhasználható szavak: sötét, hűs, fák, levél, nap, szél, jel, szín, szív
Külön kérésem: A szavak felhasználási sorrendje mindegy, de nem toldalékolhatóak. Az ősz megnevezve ne szerepeljen, csak körülírva.