Üzenet: A palackból
2013.07.01. 21:17
… neked. Ki ezt elsőként olvasod. Igen neked,
mert amire ezt megkapod, én már nem leszek.
De amíg vagyok e pár sor összeköt veled
amiért gyűlölök, s szeretek; mást nem tehetek…
… halálos nyílvesszőkként feszülnek most a szemek,
a reszketeg szavak kötéltáncot lejtenek.
S mint a gyakorlott bábmester; kezében zsineg.
Játszik a harag, arcomon megfeszül az ideg…
… míg a bánat egyre terel
tudat alatti borútra,
és minduntalan csak tervel
a múltamon jót mulatva.
-és Tán már sosem ereszt el
alattomos bosszút forral,
de amíg tart a bortúra
és vigasztal a víg asztal
nem gondolok a borúmra
-csak felcsendül az új bordal…
… aztán majd felébredek a nap-pír sugarában,
így arccal fekve lent; kábán a térdig sárban.
Ahol már csak az eső; az egyetlen társam,
aki tán megveregeti még csendben a hátam…
… mert van, hogy a hűség egy elszáradt kóró csupán,
de langy nyári éjszakán bont még szirmot talán.
Hisz vonz a vágy; akár molylepkét a lámpafény,
pedig tudom a fényes világ sosem lesz enyém…
Koptatott kövek
2013.06.18. 20:43
egykis nosztalgia...
Szöveg / rap: Soul-Art
Ének/ ragga: Mayloo
Koptatott kövek
Refrén (Mayloo):
Elment a boldogság, de az életem itt maradt,
Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,
Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,
Azóta is keresem, mindenben az arcát.
Verse1 (Soul-Art):
Az élet színpadán, elbuktam a fő próbán,
Félre hangolt gitár vagyok, hangjaim zajok,
Húrjaim szakadnak, életem fogy,
Zene nélkül, én is meghalok,
Mindenütt amerre megyek, koptatott kövek,
Rohanva tűnik el felettük az élet,
Mint fényben a színek, a számban az ízek,
Az érzések fájnak a gondolatok szállnak.
Verse1 (Mayloo):
Elmúltak a szép napok, a holdvilágos esték,
Nem tart vissza semmi, egyre csak mennék,
Pedig szép volt akkor is, mára még is megkopott,
Volt aki rám örömöt, volt aki csak bajt hozott,
Bejárom a világom, felfedezem titkait,
Átélem a boldogságát s elszenvedem kínjait,
Elmerülök tengerében, bejárom az útjait,
Átszelem az egét s megszeretem lányait.
Refrén (Mayloo):
Elment a boldogság, de az életem itt maradt,
Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,
Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,
Azóta is keresem, mindenben az arcát.
Verse2 (Soul-Art):
Írom a sorokat, csak hiányzik a dallam,
A kerekek ritmikusan kattognak alattam,
Zakatol az élet, de a vonat nem vár,
Bástyákat emelnék, de az idő el száll,
Magam mögött hagyom hervadó nyomaim,
Tapogatom hátamon elveszett szárnyaim,
Vágyaim netovábbja a szemhéjamra képet fest,
Megölném ha megtalálnám a tettest,
Elhagytam a várost, nem Miskolcot, ez Pest,
Volt, ahonnan indultam és megírtam ezt,
Nem fáj már semmi, vezetnek tovább utamon,
Emlékeim szívemben örökké meg tartom.
Verse2 (Mayloo):
Sötét árnyat vetnek rám a tárgyak,
Arc nélküli hangot a szélben szállnak,
testetlen lelkek a szellemek,
Vagy elragadnak vagy tovább megyek.
Refrén (Mayloo):
Elment a boldogság, de az életem itt maradt,
Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,
Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,
Azóta is keresem, mindenben az arcát.
Virágnyelven
2013.06.16. 10:21
Talán túl sokáig bújtunk meg
árva magokként a föld alatt.
De tán azóta sem rengett úgy,
mint mikor minket hívott életre a nap.
Elfogadtalak bogaraiddal
és a társad lettem egy életre.
Te elfogadtál bogaraimmal
s életedet mellettem éled le.
Azóta együtt szegezzük töviseink,
ha veszélyekről suttog az éj
és szirmaink egyekként bontjuk,
mikor végre elvonul a tél.
Jégeső hull reánk olykor,
míg máskor negédes harmat.
S a valóság gyakran sokkol,
de a mi gyökereink már mélyre nyúlnak.
Minden zöld, de a mi színünk mégis más.
Öröm s bánat itatta levelekkel
-Mit nem érthet más, csak az igazi társ.
valódi arcunk már nem rejthetjük el.
Görbetükröt tartva így mások szemének,
amikor feltámad a szél.
Elfeledve a szemérmet
mézédes ajkunk összeér.