… neked. Ki ezt elsőként olvasod. Igen neked,
mert amire ezt megkapod, én már nem leszek.
De amíg vagyok e pár sor összeköt veled
amiért gyűlölök, s szeretek; mást nem tehetek…


… halálos nyílvesszőkként feszülnek most a szemek,
a reszketeg szavak kötéltáncot lejtenek.
S mint a gyakorlott bábmester; kezében zsineg.
Játszik a harag, arcomon megfeszül az ideg…

… míg a bánat egyre terel
tudat alatti borútra,
és minduntalan csak tervel
a múltamon jót mulatva.
-és Tán már sosem ereszt el

alattomos bosszút forral,
de amíg tart a bortúra
és vigasztal a víg asztal
nem gondolok a borúmra
-csak felcsendül az új bordal…

… aztán majd felébredek a nap-pír sugarában,
így arccal fekve lent; kábán a térdig sárban.
Ahol már csak az eső; az egyetlen társam,
aki tán megveregeti még csendben a hátam…


… mert van, hogy a hűség egy elszáradt kóró csupán,
de langy nyári éjszakán bont még szirmot talán.
Hisz vonz a vágy; akár molylepkét a lámpafény,
pedig tudom a fényes világ sosem lesz enyém…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.